Mezőkaszony (1995 előtt Koszinó/Kosyno) az egykori mezőváros Beregszásztól nyugatra, a járási központtól 24 kilométernyire az ukrán-magyar határ mentén terül el, a Beregszász–Nagydorony–Csap országúthoz egy 2 km-es bekötőút által kapcsolódik. 1989-ben nyílt meg a Mezőkaszony–Barabás kishatárátkelő, amelyet 2003 őszén nemzetközivé minősítették át.

Szomszédos települések: északnyugatra Csonkapapi (2 km-re), északra Som (4 km-re), keletre Zápszony (3 km-re). A Beregsom–Kaszony vasútállomás a településtől 5 kilométernyi távolságra található.

Mezőkaszony lakóinak száma a 2001-es népszámlálás adatai szerint 2 338 fő, ebből 2 087 magyar nemzetiségűnek vallotta magát. A magyarok 60%-a református, 40%-a római katolikus.

Kaszony már a XIII. században népes helynek számított. Bő forrással ellátott magaslat lejtőjén, mely körül ma Mezőkaszony elterül, egy Szent Katalinnak szentelt imaház épült. A kápolna körül később keletkező település a nevét a szájhagyomány szerint a kápolna védőszentjéről, Kata asszonyról nyerte. A helység neve 1332-ben Cassan, 1335-ben Kozun, majd Kászony, s végül Mezőkaszony lett.

Már a XV. században olyan nagy településnek számított, hogy egy Mátyás-korabeli térképen Nyíregyházát nem, ellenben Kaszonyt feltüntették.

Református egyháza 1560-ban keletkezett. Református templomának alapjait még a XIV. században rakták le, azóta többször átalakították. Az egykori katolikus templomot a protestánsok  foglalták el. Anyakönyve 1775-ben kezdődik. Római katolikus egyháza újraalapításának éve 1750. Templomuk a XVII. század közepén épült államalapító Szent István királyunk tiszteletére.

1566-ban a Tokaj alól elvonuló tatár hadak a települést feldúlták. Egy 1682-ben kelt okmányban nevezik a várost először Mezőkaszonynak. A XIX. század végén jelentősebb birtokosok voltak itt az Eötvösök, a Lónyaiak, a Dolinaiak, a Ráczok, a Horthyk, a Bloksayak, az Urayak, a Galgóczyak, a Szántók, az Uszkayak, a Péchyek. Nagyobb földrészeket mondhatott magáénak a Teperczer, a Rózsa és a Kun család.

Mezőkaszony az idő során járási központtá fejlődött, amelyhez 26 falu tartozott. Szolgabíróság, törvényszék, börtön, 37 bolt, 4 bank, 2 nyomda, kocsmák és vendéglők is működtek a községben.

A településnek 125 polgára vett részt az első világháborúban, közülük húszan hősi halált haltak. Az 1930-as években a község határában kőbányát, illetve hengermalmot üzemeltettek. 1944 őszén 368 férfit hurcoltak el a Sztálini-terror haláltáboraiba, s közülük 68-an odahaltak. A második világháború frontjain 18-an estek el.

A helybéliek a település központjában emlékművet állítottak a második világháború frontjain elesetteknek és a sztálinista lágerekbe elhurcoltaknak.

Látnivalók:

• Református templom

• Katolikus templom

• Eötvös-kastély

• Kaszonyi sóstófürdő