Az egykori mezőváros, Mezővári a Borzsa folyó Tiszába ömlő torkolatánál az ukrán-magyar határ mentén terül el. A járási központ Beregszász 11 km-re van innét, 6 km-re pedig az Ungvár–Munkács–Rahó országút. A legközelebbi vasútállomás öt kilométerre Borzsován található. A Tisza bal partján immáron a magyar oldalon található Tiszakóród és Tiszacsécse.

Mezővári lakóinak száma a 2001-es népszámlálás adatai szerint 3147 fő, ebből 2552 magyar nemzetiségűnek vallotta magát.

Már a honfoglaló magyarok megtelepedtek itt. A borsovai vár hajdan nagy kiterjedésű erősség lehetett, és innen kapta a község a nevét. Közvetlenül a Borzsa folyó Tiszába ömlő torkolatánál található a középkori régi avar ispánság földvár maradványa. Az erődítmény valószínűleg a IX-X. századból való – hajdan Borsava vagyis Bereg megye központja –, amelyhez sok legenda, monda, történelmi költemény fűződik. A település a XIII. századig nemcsak közigazgatásilag, hanem egyházi szempontból is a környék székhelye volt.

A településnek egyébként már XII. században volt lelkészsége. Az 1241-es tatárjárás után IV. Béla király a helységbe idegeneket telepített be, akik virágzóvá tették. A XIV. században a település a királyszék birtoka, várossá emelték és olyan szabadságjogokkal ruházták fel, amelyekkel csak Buda és más fontosabb királyi városok rendelkeztek. Váriban birtokai voltak a következő családoknak: Korjatovics Tódornak, Brankovics Györgynek, Báthori Istvánnak és leszármazottaiknak. 1514-ben Dózsa György keresztesei és a máramarosi oláh nemesek Ugocsából e környékre átcsapva feldúlták. 1566-ban az átvonuló tatárok 38 telekről hurcolták el a lakosságot, és a települést felégették. 1657-ben a vidékre betört lengyelek pusztították el Várit, mint II. Rákóczi György jószágbirtokát. 1660 szeptemberében pedig a törökök csaptak rá, amikor Nagyvárad bevétele után a Tisza körül kóborolva pusztítottak.

A XVII. században gyakran tartottak Váriban megyei gyűléseket. 1716-ban a Moldván és Erdélyen hazánkba berontott krími tatárok Várit is meglepték, s nemcsak a tömérdek ingóságot, templomi edényeket vittek el, hanem a lakosság egy részét is rabszíjra fűzve elhajtották.

Vári lakói a protestantizmus megjelenésekor hamarosan elfogadták az új hitet. A hajdani római katolikus templomot is a maguk számára foglalták el, melyet 1795-ben lényegesen átalakítottak. A mezővári református templom tornyáról azt mesélik a helybéliek, hogy a hajdani őrtorony. Igen értékes a templom több mint 400 éves toronyórája, melyet műemlékké nyilvánítottak. A templom ezüst áldozópohara 1687-ben készült, harangját 1784-ben és 1810-ben öntötték.

A községnek 450 polgára vett részt az I. világháborúban. 1944 novemberében a sztálinisták 340 férfit hurcoltak el a községből, közülük 169-en odahaltak. A II. világháborúban magyar katonaként 34-en estek el.

1989 novemberében a II. világháború és a sztálinizmus áldozatainak kopjafát állítottak a helyi temetőben, majd 1992. március 15-én a község központjában emlékművet avattak. A szovjet érából is fennmaradt egy emlékmű.

Látnivalók:

A földvár maradványa

A református templom és a több mint 400 éves toronyórája

Kopjafa és emlékmű a II. világháború és a sztálinizmus áldozatainak